Nagy Gabriella - A mese folytatódik
Kedves Szülők,
szeretném Önökkel megosztani e kis mese születésének körülményeit.
Amikor a gyerekek az ebéd és fogmosás után ágyba kerülnek, elérkezik a mese ideje.
Az egyes meséket nap nap után folytatólagosan olvastuk. Mikor vége lett egy történetnek, újból felidéztük, mi is történt, hogy is hívták a szereplőket és megmagyaráztuk az új és ritkán hallott szavak jelentését. Azzal fejeztük be, hogy felolvastam a következő rész címét.
Másnap azzal kezdtünk, hogy: „Ki emlékszik a mai mese címére?”
Napközben is gyakran elővették a könyvet, és csillogó szemekkel mesélték a történetet, meg jókat kuncogtak az ízes, zenélő szavakon, neveken. Mert a mese szereplői voltak: Bagóca, Pacuka, Durmancs, Törpincs, Alacindruska, Kunka, Pajod, Mányi, Falikigyó, Szajkó, Nannya, Fekete tyúk, Lidérscsibe, Gingázó, Cinórka és Macúrka, Pipics, Butyika, Didirka, Gugonya, Birabolya, Bagyula, Bobolyka, Dülle és Kandika, Berbéte, Tutusz és Cillanka. Ugye most ráeszméltek, kedves szülők, hogy valahonnan Önöknek is ismerősen csengenek ezek a nevek. Bizony ebben a könyvben található az a két történet is, amit a gyerekek előadtak az anyák és apák napi ünnepélyen
Atán egyszer csak a könyv véget ért. A gyerekek nem akarták elhinni, hogy nincs folytatás. Egyre azt kérdezték : „De mi
Ekkor megemlítettem, hogy ha ennyire folytatást szeretnének, hát ez is lehetséges, méghozzá úgy, hogy ők maguk találhatják ki.
Néha kompromisszumra is szükség volt, például amikor az óriás nevét találgatták, mindenki azt szerette volna, ha az ő általa kitalált nevet kapja. Ekkor megegyeztünk, hogy mindenki az általa javasolt névből az első két betűt összeolvassuk. Így lett az óriás neve Áptihúzüm. Ugye sokáig kéne a fejünket törni, hogy ettől frappánsabb nevet ki tudjunk eszelni. Olyan kérdésekkel segítettem őket, hogy : „Kivel találkoztak? Mit láttak? Milyen volt az? És akkor
És kikerekedett egy újabb történet, amit a Nefelejcs csoportos gyerekek találtak ki 2010 tavaszán. Megtanulták elfogadni a másik javaslatát, kitalálni új helyzeteket, kifejezni magukat, szépen gyarapodott az aktív szókincsük. Ez időben úgy mentek aludni, hogy felolvastam nekik mit találtak ki aznap, és azzal csukták be a szemüket, hogy :„És mi történhetett ezután?” Jó móka volt, teli élvezetes, eredeti és értékes pillanattal. Kisebb csoda történt, a gyerekek közösen írtak egy mesét.
Leírtam ezt a mesét. Emlékül a gyerekeknek.
Meg azért is, hogy ha a szülőnek egyszer játszani támad kedve a gyermekével, esetleg újraolvashatják és továbbgondolhatják ezt a csodavilágot. Hisz a legértékesebb amit a gyermekünknek adhatunk, az a vele együtt eltöltött idő. Meglátják, milyen öröm az gyermeknek, felnőttnek, ha együtt olvas, mesél, együtt járnak a mesevilág ösvényein.
Mindezt bátran megtehetik, hisz minden amire szükségük van, csupán az anyanyelvünk.
Aztán ha majd az anyanyelvünkön el tudunk mesélni minden álmot, akkor nyugodtan lefordíthatjuk más nyelvekre is. Az a feladatunk, hogy boldog gyermekeket neveljünk belőlük. Ne attól tegyék függővé a gyerekek boldogságát, hogy hány nyelven beszélnek, inkább igyekezzenek velük eltölteni minél több időt, mert nekem elhihetik, nagyon gyorsan felnőnek, és amit elmulasztottak gyermekkorukban, azt nem lehet később bepótolni.
Az óvodás gyermekkel nem az életre kell készülnünk, hanem élvezzük azt, hogy ő most óvodás. Nem készülünk az iskolába, hanem megéljük, hogy óvodások vagyunk, és játszunk, dalolunk, rajzolunk, verset, mondókát mondunk, beszélünk vele. Az óvodás gyerek a játékon keresztül tanul a legkönnyebben. Meghatározó az a példa is, amit a felnőttek nyújtanak, ő pedig utánozza. Ha a gyermek apukára játszik az oviban és teljesen természetesen megpuszilja az anyukát játszó kislányt azzal a kijelentéssel, hogy : „Szia szivem, megyek dolgozni” – ezt ő otthon látta és magától érthetőnek találja, hogy ennek így kell lennie. Igyekezzenek jó példát nyújtani nekik. Nyújtsanak a gyerekeknek testi és lelki biztonságot. Legyen otthon mindig valaki, aki őt jó szívvel és főtt étellel hazavárja, aki türelmesen meghallgatja, tudja mikor van szüksége pihenésre, nem veszi el a kedvét a világ dolgainak megismerésétől, nem utasítja vissza, játszik vele - ez a gyermek sikeres és kiegyensúlyozott lesz. Legyen véleménye, amit el tud mondani másoknak. A dolgunk fejleszteni őt a korához , a képességeihez mérten, hogy tisztán, érthetően tudja kommunikálni gondolatait, érzéseit, ezáltal magabiztosan tud majd viselkedni az iskolában
Ehhez kívánnak Önöknek sok sikert az óvónénik :
Nagy Gabriella és Becse Anita
